E költemény nem a Horácz-féle "nonum prematur" ígényeivel lép közönség elé. Jaj volna neki, ha e határidőt (mely ugyan háromszor is bőven lejárt) mint belbecse iránti fokozott követelményt állítanák vele szembe! Sőt nagyon tartok tőle, hogy a hosszú idő, mely alatt elkészült, nem erejének, hanem gyöngeségének a bizonyítványa. Azért mentségre szorúl. Toldi középső része nem az én saját választásom. Az I. rész sikere után kedvem jött még egy Toldit irni, s erre Ilosvainál már csupán a vénkori párviadal ajánlkozott; mert a mi azon kívül fenmaradt: a nagyon mesés prágai kaland, az özvegygyel való comicus jelenet, meg a sírrablás alávaló bűnténye, - semmikép sem látszott modern költői feldolgozásra alkalmasnak. Monda nélkül pedig - vagyis legkisebb támasz nélkül a hagyomány vagy história részéről - egész epikai költeményt csak mintegy az ujjamból szopni, ha tudtam volna is, nem akartam. Mert éreztem már akkor a később valahol tán meg is irtam, hogy mondai vagy történeti alap, - bármily csekély és töredékes legyen - adja meg ily költeménynek azt, a mit én "epikai hitelnek" szoktam nevezni. Tehát egy II-ik részre nem is gondoltam.” DRIVE